Szerző: Nagy Viktor(2015)
Tartalomjegyzék
Bevezető
1. A két fő ellenség akváriumainkban
1.1
Ammónia
1.2
Nitrit
2. nitrifikáció
2.1
Ammonifikáció
2.1.1 ammónia oldódása vízben
2.2
Ammónia oxidáció
2.3
Nitrit oxidáció
3. Szűrőérés gyorsító, szűrést segítő akváriumi vízkezelők
4. denitrifikáció
5. akváriumi szűrőkben létrejövő szűréstípusok és azok feltételei
5.1
mechanikai szűrés
5.2 A
biológiai szűrés és elmélete
5.2.1 Áramlás
5.2.1.1Optimális áramlás
5.2.2 A felület.
5.2.2.1A biofilm és az akváriumban használt szűrőanyagok közötti összefüggések,
a szűrőanyagok „hatásfoka”
6. A Walstad metódus
Bevezető
A biológiai szűrést nevezhetjük
bátran az akvarisztika egyik legfontosabb tényezőjének. Bármelyik típusú
akváriumról is beszélünk – Holland, sügeres, tenyésztő , stb – kihagyhatatlan
tényező marad.
E nélkül halaink, és egyéb
élőlényeink ki lennénk téve a szabad ammónia sejtmérgező hatásának, a nitrit
hatására fulladoznának, az akváriumaink inkább egy trópusi kis bűzölgő
pocsolyára, mint élhető víztestre(tó, folyó) hasonlítanának.
Minden akvarista megismerkedik a
jelentőségével előbb vagy utóbb, ha átvészelte a kezdő léttel járó sok bevezető
kudarcot, és belevetette magát a rejtelmekbe, vagy már eleve könyv és cikk
búvárkodással kezdte meg az első lépéseket. Ki milyen mélységgel ismeri, de a
kötelező ismérvek nélkül nem alakulnak át az első szárnypróbálgatások egy
gyönyörű, és tiszteletreméltó hobbivá általa.
Az írásom célkitűzése az akvarisztika ezen alapkövének kezdők számára érthető, de egyben részletes ismertetése.
A cikk sok forrást felhasználva
készült, a legjobb tudásomat beleadva, és nem kevés munkám is van benne. Ha
ennek ellenére pontatlanságot, vagy hibát véltek felfedezni, kérem jelezzétek,
és mérlegelés után javítva lesz.
1.A két fő ellenség akváriumainkban
Vitathatatlanul ez a két vegyület
okozza akváriumainkban a legtöbb gondot, nemcsak hogy halaink halálát
okozhatják, emellett az algák számára is fő tápanyagok, így a tőlük való
megszabadulás fontos feladat.
Képlete NH3, jellegzetes szúrós
szagú, gáz halmazállapotú anyag. Aki volt már mondjuk csirkefarmon, az tudja
miről beszélek.
Sejtméreg, de ez pontosan mit
jelent, azt nemsokára megtudjuk.
Az ammónia toxicitás az összes
gerincesnél görcsöket, kómát, majd halált okoz. A megemelkedett ammónium ion
koncentráció miatt kicserélődik a K+ ion az agyban, ezáltal az depolarizálja a
neuronokat. Ennek hatására pedig aktiválódnak az NMDA-típusú glutamát
receptorok, ami túlzott Ca2+ beáramlást okoz, ezután sejthalál következik be a
központi idegrendszerben. Innen nem nehéz kitalálni ennek milyen hatásai
vannak.(Randall és Tsui, 2002)
A nitrit felel a „barna vér
betegség”ért, az ammóniához hasonlóan veszélyes vegyület. Hatásának oka, hogy a
vérben kapcsolódik a hemoglobinhoz, azt methemoglobinná alakítva. A hemoglobin
vas ionja a 2-es oxidáltsági állapotban van alap esetben(ha oxigén nem
csatlakozott hozzá), a nitrit feloxidálja azt 3-as állapotúvá. Ez már nem képes
továbbra oxigént szállítani, így a hal végül megfullad.(Ardan, 2002)
Első jelei a folyamatnak az, hogy a
hal kapkodni kezd a levegőért, esetleg a színe is sötétebbé válhat(„barna
vér”), és ez mellett letargikus is lehet. Ekkor még szórhatunk a vízbe egy
kevés konyhasót, a benne lévő CL- ionok gátolják a nitrit bejutását a vérbe,
ezzel kicsit gátolhatjuk a folyamatot, de a gyors vízcsere menthet életet, és
ezután a utánajárni, hogy a szűrésünk megfelel-e a kritériumoknak, amivel a
nitrit oxidálás folyamata végmehet.(Ardan, 2002; Bioconlabs)
2. A nitrifikáció
Ez a baktériumok által végzett
folyamat felel akváriumainkban az ammónia és nitrit egy sokkal kevésbé mérgező
vegyületté(nitráttá) oxidálásáért.
Nitrobacteriaceae családba
tartoznak, kemolitotróf aerob anyagcserét folytatnak, tehát szervetlen
nitrogénvegyületek(mint elektrondonor) oxidálásával nyernek energiát
életfolyamataikhoz, miközben szénforrást is felhasználnak, ami nem más, mint a
szén-dioxid(pontosabban ennek hidrogén-karbonát formáját a vízben)
Az ammónia oxidálók a nitroso-, a
nitrit oxidálók a nitro- előtagot viselik.
Néhány család közülük:
ammónia oxidálók: nitrosomonas,
nitrosococcus, nitrosovibrio,nitrosospira, nitrosolobus
nitrit oxidálók: nitrobacter,
nitrococcus, nitrospira
(Bioconlabs)
(Bioconlabs)
Néhány érdekesség róluk:
A legtöbb ma élő nitrifikáló
baktérium a fotoszintetizáló baktériumokkal áll a legközelebbi genetikai
rokonságban, és feltehetően valamilyen korábbi fotoszintetizáló szervezetben
bekövetkezett mutáció vezetett náluk a kemolitotróf táplálkozásra való
áttérése.
A nitrifikálók közé tartozó
Nitrobacter vulgaris faj anaerob(oxigénmentes) anyagcserét folytatva(nitrát
redukció) több energiát képes nyerni, mint a nitrit oxidációjával.
Megfelelő körülmények között tehát
ez a faj részt vehet akváriumaink nitrát csökkentésében is(denitrifikáció).
Akváriumainkban az előbb említett
tények miatt a nitrobacter fajok helyett inkább a nitrifikáció során több
energiát nyerő nitrospira fajok fordulnak elő nagyobb számban. (Bioconlabs)
A nitrifikációval a baktériumok csak
viszonylag kevés energiát nyernek.
A kevés nyert energia 80%-át Calvin-ciklusra használják fel, ez a szén-dioxid(hidrogén-karbonát) fixálását jelenti, növekedésükhöz és szaporodásukhoz a maradék 20% marad, ezáltal osztódni átlagban 15-20 óránként tud egy nitrifikáló baktérium. Összehasonlításként egy E. coli baktérium 20 percenként osztódik.
A kevés nyert energia 80%-át Calvin-ciklusra használják fel, ez a szén-dioxid(hidrogén-karbonát) fixálását jelenti, növekedésükhöz és szaporodásukhoz a maradék 20% marad, ezáltal osztódni átlagban 15-20 óránként tud egy nitrifikáló baktérium. Összehasonlításként egy E. coli baktérium 20 percenként osztódik.
Ezt tudva el tudjuk képzelni, miért
szükséges kivárni az ajánlott időt halak telepítése előtt.
Az akváriumban előforduló
nitrifikáló baktériumok optimális környezeti értékek tartományai:
Hőmérséklet: 25-30 Celsius fok (18-20 fokon körülbelül fele a
növekedési ráta)
pH:
fajtól függően körülbelül 7,5-8,0 ig terjed az optimális tartomány
Magyarországon átlagosnak mondható,
tehát pH 7,8-8,2 körül a nitrifikáció számára a pH nem gátolja a folyamatot.
Enyhén savas és (legtöbbször) lágy vízben, pH 6,5 nél viszont már erősen gátolt
a folyamat, pH 5,5-6-nál pedig meg is áll az egész. Szerencsére pH 7 alatt az
ammónia átalakul ammónium-ionná, ami már nem sejtméreg, így kevesebb gondot
okoz. (Bioconlabs)
Oldott oxigén:
A nitrifikáció akkor fog a leggyorsabb lenni, ha az oldott oxigén szint meghaladja a 80% át a telítettségi értéknek. Mint látni fogjuk, mindkét folyamat – ammónia-,és nitrit oxidáció – oxigént igényel, nem is keveset.
Oxigén nélkül minden megáll az akváriumban, mindig gondoskodjunk a megfelelő átszellőzésről.
Elcsépelt mondat az akvarisztikában, de annál fontosabb.
A nitrifikáció akkor fog a leggyorsabb lenni, ha az oldott oxigén szint meghaladja a 80% át a telítettségi értéknek. Mint látni fogjuk, mindkét folyamat – ammónia-,és nitrit oxidáció – oxigént igényel, nem is keveset.
Oxigén nélkül minden megáll az akváriumban, mindig gondoskodjunk a megfelelő átszellőzésről.
Elcsépelt mondat az akvarisztikában, de annál fontosabb.
2 ppm, vagy az alatti oxigén
koncentrációnál már a baktériumok nem tudják tovább folytatni áldásos
tevékenységüket. (Bioconlabs)
Most nézzük a folyamatokat
részenként.
2.1 Ammonifikáció
2.1 Ammonifikáció
Elsősorban fehérjék heterotróf
baktériumok általi bontásának eredménye.
2.1.1 ammónia oldódása vízben
Az ammónia egy vízben jól oldódó
vegyület,
első körben a következő egyenlet
szerint oldódik:
NH3 + H2O <-> NH4+ + OH-
Tehát gyenge lúgként viselkedik,
mivel protont vett fel. Viszont víz pH-jának függvényében ez a reakció
megfordulhat:
NH4+ +H2O --> H3O+ + NH3
Tehát ammónium ion egy proton
leadása folytán szabad ammóniává alakult.
(SZIE: ammónium-ion meghatározása)
(SZIE: ammónium-ion meghatározása)
Ami nekünk fontos, az a szabad
ammónia(NH3) mennyisége. Ez a vegyület erős sejtméregként viselkedik,
koncentrációja pedig a pH függvényében oszlik meg az ammónium-ionnal.
A mi céljainknak megfelel az alábbi
táblázat, ez kb 20-25 fokon mutatja be a két forma eloszlását.
(természetesen az ammónium ion képlete NH4+, a kép konvertálásakor sajnos mindig hiba csúszik be, így lemaradt például az utolsó kettő oszlop elválasztó is)
(természetesen az ammónium ion képlete NH4+, a kép konvertálásakor sajnos mindig hiba csúszik be, így lemaradt például az utolsó kettő oszlop elválasztó is)
Tehát pH 7 alatt az ártalmatlan
ammónium-ion jelenik meg. Ez azért is hasznos dolog számunkra, mert amint
említettem, a savas tartomány felé haladva a nitrifikáció is lelassul, gyengül,
majd megáll.
2.2 Ammónia oxidáció
A nitrifikáció első lépése, a
következő képlet szerint zajlik.
NH4+ + 1,5 O2 --> H2O + 2H+ NO2-
Tehát az ammónia itt
elektrondonorként viselkedik, az elektronakceptor szerepét az oxigén kapja.
Mivel az ammónia oxidálódik, ő lesz a redukálószer, az oxigén pedig az oxidálószer,
tehát ő redukálódik.
2.3 Nitrit oxidáció
NO2- + 0,5 O2 --> NO3-
Ennél a folyamatnál pedig a nitrit
lesz az elektrondonor. A baktérium az elektronátvitelből származó energiát
hasznosítja.
3. Szűrőérés gyorsító, szűrést segítő akváriumi vízkezelők
3. Szűrőérés gyorsító, szűrést segítő akváriumi vízkezelők
A gyártók szerint gyorsítják az
akvárium beérését, segítik a nitrifikáló baktériumok megtelepedését, az ammónia
és nitrit feldúsulást megakadályozzák.
Nagyon megoszlanak a vélemények
róluk, egyesek azt vallják, hogy teljesen feleslegesek, mások pedig azt, hogy
használatuk sok előnyt jelent.
Én ebben nem foglalok állást, nem
célom a vitaindítás, csupán az információk közzétételét érzem szükségesnek.
A legtöbb, kereskedelmi forgalomban
lévő termék nem tartalmaz nitrifikáló baktériumokat. Ezek tartósítása igen
nehéz, és a szavatossági idő is rendkívül korlátozott, így ezeket a gyártók
többsége nem forgalmazza.
Ezek a folyadékok heterotróf
baktériumokat tartalmaznak a Bacillus, Pseudomonas, Escherichia nemzetségekből.
Ezek a fajok képesek hasznosítani az
ammóniát, de nagyságrendekkel kisebb mértékben, mint a valódi nitrifikálók.
Ebből következve, a kezdeti ammónia megugrást képesek valamelyest kordában
tartani, így az nem képes toxikus szintet elérni, amivel elősegítik a valódi
nitrifikálók elszaporodását.
Ezen baktériumok előnye a
nitrifikálókkal szemben, hogy képesek spóraállapotot felvenni, így kereskedelmi
forgalomba is hozhatók.
Ezen folyadékok tartalmaznak továbbá
fehérjéket, zsírokat, olajokat, cellulózt, keményítőt, ezek táptalajok a
baktériumok számára.
(Bioconlabs)
(Bioconlabs)
4. denitrifikáció
Akváriumokban kevésbé jellemző
folyamat, ezért a fejezet sem lesz hosszúra nyúló.
A folyamat alapköve az oldott oxigén
hiánya. Ez kevés kivételtől eltekintve az akvárium talajában és egyes nagyméretű,
lassú átfolyású külső szűrőkben jöhet létre.
A folyamat képlet szerint:
NO3¯ → NO2- → NO → N2O → N2
A legtöbb denitrifikációt végző
baktérium fakultatív anaerob, tehát képesek átállni más elektronakceptorra az
oldott oxigén elfogyása esetén. Ilenkor tehát nem az oxigén az
elektronakceptor, hanem a nitrát.
5. Az akváriumi szűrőkben létrejövő
szűréstípusok és azok feltételei
Akváriumainkban kétféle
szűréstípusról beszélhetünk. Az egyik a látható szennyeződéseket célozza meg,
ezt hívjuk mechanikai szűrésnek. A másik fajta a biológiai szűrés névre
hallgat, és a célja az ammónia és nitrit eltávolítása a nitrifikációval,
amelynek folyamatát korábban már kifejtettem.
5.1 mechanikai szűrés
Célja az akváriumban található
levegő szennyeződések kivétele a vízből, egy sűrűn anyagon átvezetve a vizet, ami felfogja a szennyeződéseket.
Itt előnyös a gyors vízforgatás,
mivel minél több vizet képes átvezetni a szűrőrétegen, annál tisztább vizet
kaphatunk mechanikai értelemben időegység alatt.
Erre alkalmas anyagok leginkább olyan
szerkezetűek, amik a vizet könnyen átengedik, de a szennyeződés fennakad benne, és
szerkezetét képes hosszútávon megtartani, és tömődésre kevésbé hajlamos.
5.2 A biológiai szűrés és elmélete
Most, hogy kicsit megismertük a
nitrifikáció hátterét, nézzük meg alaposabban, hogy ez, a baktériumok által
véghezvitt folyamat hogyan valósul meg „élesben”, (főleg) a szűrőanyagban!
Elsőként nézzük azokat feltételeket,
melyeknek teljesülniük kell a baktériumok fiziológiai felépítéséből
következően.
5.2.1 ÁramlásA nitrifikáló baktériumok
táplálkozásukból adódan szükségük van állandóan pótlódó forrásokra. Ahogy már
tudjuk, ammóniára vagy nitritre, oxigénre és szénre van szükségük.
Elégtelenül áramló víz esetén a
környező vízben lévő tápanyagjaikat gyorsan felélik, ilyenkor legjobb esetben
is csak vegetálnak, szaporodás még lassabban megy, életfolyamataik nagyon
lelassulhatnak.
Forrásaim szerint ebbe a családba
tartozó baktériumok nem képesek maguk köré tokot képezni, így teljes mértékű tápanyagforrás
megszűnés esetén így sejtfalukon belül kismértékben még jelen vannak tápanyagok
raktározott formában, de ennek kimerülése esetén rövidesen elpusztulnak.(Bioconlabs)
Az áramló víz ezt akadályozza meg
azzal, hogy folyamatosan biztosítja a szükséges anyagokat a baktériumok
életfolyamataihoz.
5.2.1.1 Optimális áramlásSokan fejből fújják, hogy maximum 30
cm/perc. Vizsgáljuk meg ezt az értéket alaposabban.
Általában ez az érték hivatkozás
nélkül szokott szerepelni, mindenki hallotta, olvasta valahol, de
részletesebben nem nézett utána, tudtommal egy akvarisztikai témájú tanulmány
sem támasztja alá.
Valószínűleg ez egy olyan érték, ami
akkor érvényes, ha a víz csak egyszer megy át a szűrőrendszeren, tehát gyanús,
hogy ez egy szennyvíztisztítók által meghatározott szám.
Az akvárium nem ilyen rendszer. A
szűrő folyamatosan mozgatja a vizet, az folyamatosan áramlik keresztül a
szűrőanyagokon, így a baktériumfilm folyamatos érintkezésben van vele.
A gyorsabb áramlású szűrők hatásfoka
valószínűleg kisebb átforgatásonként a kevesebb érintkezési idő folytán, de ezt
pótolja a rengeteg átforgatás.
Tehát az "optimális áramlási érték"
szélső értékeit úgy definiáljuk hogy az a vízsebesség, ami még lehetővé
teszi a baktériumfilm létrejöttét és megmaradását a szűrőanyagban, ez mellett azt is biztosítja, hogy a baktériumok képesek legyenek lejátszani anyagcseréjüket, de nem
lassabb annál a pontnál, ahol a baktériumok számára még elégséges tápanyagot
tudna szállítani a víz.
Azt nincs módomban meghatározni,
hogy a két szélső érték között hogyan változik az ammónia és nitrit
oxidálásának hatásfoka, tehát a definíció csupán elméleti
jellegű, semmilyen mérési eredmény nem támasztja alá.
5.2.2 A felületA baktériumok számát a szűrőanyagban
alapvetően determinálja a rendelkezésre álló, biológiailag aktív felület
nagysága.
(Az akvarisztikai cégek által
forgalmazott mikropórusos szűrőanyagok fajlagos felülete és a baktériumok is
által hasznosítható között olykor nagy eltérések lehetnek.)
Ezt a felületet kell megfelelően
méretezni ahhoz, hogy az ammónia és nitrit oxidálása teljes körűen végbe
mehessen a szűrőegységben, és ne legyenek gondjaink a feldúsuló
nitrogénvegyületekből fakadóan.
A baktériumok a felületen
kolóniákat, szakszóval biofilmeket alkotnak.
A biofilm egy extracelluláris
polimer, tehát ezt ők választják ki, és főleg fehérjékből és poliszacharidokból
áll. Ebben a „mátrixban” foglalnak helyet a nitrifikáló baktériumok a
felülethez és egymáshoz tapadva. (wikipedia)
Ez főleg azért jó nekik, mert így az amúgy nagyon szűktűrésű batériumok nagyobb védelemben végezhetik tevékenységüket.
Ez főleg azért jó nekik, mert így az amúgy nagyon szűktűrésű batériumok nagyobb védelemben végezhetik tevékenységüket.
Tehát a szűrőanyagban a víz
érintkezik a biofilmmel, amelyek között anyagáramlás valósul meg diffúzió
útján, tehát a nagyobb koncentrációjú(víz) helyről a kisebb koncentrációjú
hely(biofilm) felé áramolnak az anyagok(ammónia, nitrit,szén-dioxid, oxigén),
ezután a metabolitok(anyagcseretermékek) ugyanezen módszerrel elhagyják a
sejteket, majd a biofilmet.
(Oláh J. és mts.)
(Oláh J. és mts.)
Fontos megemlíteni a tényt, hogy adott nagyságú felület esetében az áramlásra nagyobb keresztmetszet a hatékonyabb időegység alatt. A
baktériumok nagy mennyiségű oxigént, szenet, és ammóniát illetve
nitritet igényelnek a tevékenységükhöz. A mattenfilter előnye, hogy
vékony, de nagy felületű, így több baktérium kap időegység alatt tiszta, tápanyagdús
vizet.
Egy kisebb áramlásra merőleges felületű, de nagyobb mélységű szűrőközegben a vízzel először találkozó baktériumok kivehetik a vízből a tápanyagok nagy részét, az utánuk következőknek alig hagyva, ezzel csökkentve a szűrés hatékonyságát időegység alatt. Természetesen ez függ a szűrő anyag sűrűségétől is, minél ritkásabb, annál később fogy el a "csőben" a tápanyag(mivel annál kisebb a baktériumok sűrűsége a közegben), de annál kisebb is a felület.
Egy kisebb áramlásra merőleges felületű, de nagyobb mélységű szűrőközegben a vízzel először találkozó baktériumok kivehetik a vízből a tápanyagok nagy részét, az utánuk következőknek alig hagyva, ezzel csökkentve a szűrés hatékonyságát időegység alatt. Természetesen ez függ a szűrő anyag sűrűségétől is, minél ritkásabb, annál később fogy el a "csőben" a tápanyag(mivel annál kisebb a baktériumok sűrűsége a közegben), de annál kisebb is a felület.
5.2.2.1 A biofilm és az akváriumban használt
szűrőanyagok közötti összefüggésekA biofilmek vastagsága nagyjából néhány
mikrométertől fél méteresig is terjedhet(Wikipedia). Ez a terhelés függvényében változik,
nagyobb terhelés esetén értelemszerűen gyors szaporodás történik, csökken a
felület/tömeg arány, ezáltal csökken a mélyebb rétegek tápanyag ellátottsága
is, ott akár anaerob folyamatok is megindulhatnak.(Schultz et. al.)
A hatékonyság
nagyjából 200 mikrométeres biofilm vastagságig nem csökken le számottevően, az
ajánlott maximális vastagság tehát 100-150 mikrométer körül határozható meg.(Schultz et. al., Boller et. al.(1993), Bishop és Kinner(1986))
Ez természetesen egy átlag akvarista
számára nem mérhető, ezért fontos a szűrés megfelelő méretezése az akvárium
terhelését figyelembe véve. Erre viszont találunk tapasztatból adódó
útmutatókat.
A terheléshez viszonyított túlzottan
kis rendelkezésre álló felület azt okozza, hogy a biofilm túlburjánzik a nagy
fajlagos terhelés következtében, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy a növekvő
baktériumtömeg eltömítheti a szűrőanyag pórusos szerkezetét.(Schultz et. al.)
Szivacshoz hasonló, nagyobb méretű
pórusokkal rendelkező szűrőanyag esetén ez szimpla biofilm vastagodást jelent,
nagyon ritka esetben tömítheti csak el a járatokat, leginkább TM 45 sűrűségnél
lehetséges.
A megfelelő szűrőanyag méretezés
pontosan nehezen meghatározható, minden akváriumban más körülmények uralkodnak,
így az abból adódó terhelés is akváriumonként változik.
Itt érzem szükségesnek említeni a
megfelelő előszűrés létrehozását a biológiai szűrőanyag előtt.
A lebegő részecskék fennakadhatnak
az ömlesztett szűrőanyag darabjai között, ami bomlásával lokális ammónia
feldúsulás következhet be. Ennek hatására a szűrőanyag úgy viselkedik, mint
amikor rosszul méreteztük a szűrőanyag mennyiségét: elburjánzik a biofilm,
eltömíti a szűkebb járatokat.
Szűrőanyagok „hatásfoka”Az interneten, a gyártók oldalán
könnyű belebotlani hasonló írásokba:
„A ----- szűrőanyag felülete x liter
átlagos kerámiagyűrűével ér fel”.
Ezt az analógiát sokszor alkalmazzák
a közönséges szivacs-, és hasonló, kevésbé divatos, olcsó szűrőanyagok esetében
is.
Ezzel nem is hazudnak, de sajnos úgy
is értelmezhető, hogy a lebontás hatásfoka egyenesen arányos a szűrőanyag
felületével.
Egy szűrőanyag fajlagos felülete
minél nagyobb, a pórusai annál kisebb méretűek, a szivacs mm-es nagyságrendje
és a különböző szinterelt üveg alapú szűrőanyagok mikrométeres nagyságrendje
között tényleg hatalmas a különbség.
Emlékezzünk, a baktériumoknak
szükségük van a felület mellett tápanyagokra(ammónia/nitrit, oxigén,
bikarbonát), ez pedig a víz áramlásával jut el hozzájuk. Egy kis járat a víz
számára sokkal nehezebben járható át, így a baktériumok működéséhez szükséges
anyagok ezekben kisebb mértékben vannak jelen. Tehát a felület nagyságából
fakadó lehetőségeket visszaveti a táplálék limitációja a kisebb víz ellátottság
miatt.
(hidrodinamikai értelemben a szűkülő
csővezetékben felgyorsul a víz, de ne felejtsük el, a rengeteg pórusban az
összáramlás eloszlik, így egy pórusra vonatkoztatva romlik a vízellátottsága a
szűrőanyagnak)
A mikropórusos szűrőanyagoknál így
igen fontos tényező a járatok formája és mérete.
Túl kicsi méret esetén a baktériumok fizikailag nem férnek be a járatba, túl nagy esetén a felület csökken le drasztikusan.
Túl kicsi méret esetén a baktériumok fizikailag nem férnek be a járatba, túl nagy esetén a felület csökken le drasztikusan.
A járatok milyensége abban áll, hogy
a pórusok jól átjárhatóak-e, vagy vannak olyan részek is, amikor nagyobb
pórusokat nagyon keskeny „folyosók” kötnek össze, így lehetetlenné téve a
nitrifikációt ezen nagyobb részekben a kevés tápanyag pótlódás miatt.
A szivacsnak, és egyéb nagypórusú
szűrőanyagoknak pont ez az erősségük. Látható járataiknak köszönhetően biofilm
általi eltömődés nagyon ritka eset és a baktériumok táplálásában is jeleskednek
a jól átjárható pórusok miatt.
A gyengéjük a felület kicsinysége,
de ezt pótolják az egyéb kedvező tulajdonságaik.
A mikropórusos szűrőanyagok hatalmas
felülettel rendelkeznek, de amiben az előbb említett szűrőanyagok jeleskednek,
ezek gyengébbek.
E két tényező egyensúlyából alakul ki a hatásfok.
6. A Walstad metódusŐ a "kitalálója" az „El Natural” vonalnak, ő a hirhedt biológiai szűrő nélküli akváriumok szószólója.
6. A Walstad metódusŐ a "kitalálója" az „El Natural” vonalnak, ő a hirhedt biológiai szűrő nélküli akváriumok szószólója.
Itt sok akvarista összezavarodtan
kérdezheti, aki még nem ismeri a módszert: Az egész akvarisztika mintha a
szűrés körül forogna, akkor most kell szűrő vagy nem? A válasz az, hogy az
ammóniát és nitritet kötelező eltávolítattni a rendszerből, és ez biológiai
szűrővel sokkal egyszerűbb, mint Diana Walstad módszerével.
Így csak kellő tapasztalattal
rendelkező, vállalkozó kedvű akvaristákat buzdítanék erre az akvarisztika nehéz
vonalához tartozó módszer követésére.
Ez a módszer természetesen nem
teljesen újkeletű, Diana Walstad tulajdonképpen csak a „hagyományos”
akvarisztikát helyezte mélyebb alapokra, mai szemlélettel közelítve meg, néhány
gyengeséget és tévhitet kiküszöbölve, tudományosan is alátámasztva.
Módszerének az alapja, hogy a
növények az ammóniát sokkal gyorsabban veszik fel, mint a nitrátot,
tulajdonképpen a nitrátot is visszalakítják ammóniává felhasználás előtt. Így
szerinte feleslegessé válik a biológiai szűrő.
Tehát a módszer működésének egyik
alapköve az, hogy a növényekhez értsünk, jól tudjunk reagálni az általuk
mutatott jelekre, nem elég őket életben tartani, kiváló kondíciót követelnek
meg. Ha itt egy növény elpusztul, kétszeres terhet ró a rendszerre, az
akváriumban ez egy ammóniaforrás, és az akvárium elvesztette egyben az egyik
ammónia megkötő elemét is.
Tulajdonképpen a szűrő az
akváriumban egy könnyítés, egy „mozgásteret” jelentő kiegészítő.
Források:
1Oláh József - 2Princz Péter - 3Kucsák Mónika - 4Gyulavári Imre, Biofilm rendszerek alkalmazása a szennyvíztisztításban
Schultz, J.M. gennant Menningmann "Submerged fixed-Bed Reactors (Rehm H. J. and Reed G.: Biotechnology, V. 11a. p. 366-371
Randall DJ, Tsui TK., Ammonia toxicity in fish, 2002
Ardan Huck, Nitrite Toxicity in the Aquarium, 2002, http://www.simplydiscus.com
BOLLER, M., BUJER, W., TSCHUI, M. (1993), Parameters affecting nitrifyung biofilm reactors, 2nd Int. Spec Conf. Biofilm Reactory, Paris.
BISHOP, P. L., KINNER, N. E. (1986). Aerobie fixed-film processes, in: Biotechnology, Vol. 8 (REHM, H.-J., REED, G., Eds.). pp. 113-176. Weinheim: VCH.
Az ammónium-ion meghatározása MSZ ISO 7150-1:1992 alapján, SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, kémia és biokémia tanszék
Randall DJ, Tsui TK., Ammonia toxicity in fish, 2002
Ardan Huck, Nitrite Toxicity in the Aquarium, 2002, http://www.simplydiscus.com
BOLLER, M., BUJER, W., TSCHUI, M. (1993), Parameters affecting nitrifyung biofilm reactors, 2nd Int. Spec Conf. Biofilm Reactory, Paris.
BISHOP, P. L., KINNER, N. E. (1986). Aerobie fixed-film processes, in: Biotechnology, Vol. 8 (REHM, H.-J., REED, G., Eds.). pp. 113-176. Weinheim: VCH.
Az ammónium-ion meghatározása MSZ ISO 7150-1:1992 alapján, SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, kémia és biokémia tanszék
http://www.kislexikon.hu/ammonifikacio.html#ixzz34S1vbzHw
http://www.cs.duke.edu/~narten/faq/cycling.html
http://www.cs.duke.edu/~narten/faq/cycling.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Amm%C3%B3nia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Diff%C3%BAzi%C3%B3
Képek forrásai:
[katt]
http://hu.wikipedia.org/wiki/Diff%C3%BAzi%C3%B3
Képek forrásai:
[katt]