Diana Walstad: Ecology of the planted aquarium összefoglaló fordítása 2.RÉSZ
Szén
A szén dioxid több, mint egy növényi tápanyag, ez felel főleg. bikarbonát
formájában a víz pufferhatásáért
is egyben.
Lúgosság, pH, szén-dioxid
Tehát ha puffer, akkor logikus egyben, hogy a lúgosságot is növeli.
A diagram egy tó egy nap alatt lezajlott pH változást mutatja meg alacsony
lúgosság(low), és közepes vagy magas lúgosság(moderate or high) esetében.
Alacsony lúgosság esetén a pH emelkedés oka a fotoszintézis.
A lúgosság röviden azt jelenti, hogy mennyi savra van szükség ahhoz, hogy elmozdítsuk a víz pH-ját egy
bizonyos pontig.
A víz lúgosságát tehát jelentős
mértékben határozza meg a bikarbonát.
Érdekesség: A kereskedelmben kapható, karbonát-keménységet-mérő felszerelések
valójában lúgosságot mérnek. Egy KH egyenértékű 17,9 ppm kalcium-karbonát
lúgossággal.
A lúgosság pH pufferoló hatása a következő reakció szerint alakul:
Amikor a szén-dioxid, vagy hidrogén ion szintje változik, a bikarbonát felveszi
őket. Például, amikor a nitrifikáció által hidrogén ion(sav) kerül a vízbe, a
bikarbonáttal elreagál, így a pH nem változik.
A fentebb említett kémiai reakció megmutatja a kapcsolatot a szén-dioxid és a
pH között.
Amikor tehát szén-dioxidot adagolunk a vízbe, a fenti reakció a jobb oldalra
tolódik el, hidrogén ion képződik, a víz savasodik.
Amikor a szén-dioxidot kivonjuk a vízből fotoszintézis során, vagy levegő-víz
keverésével, a reakció a bal oldalra tolódik el. A hidrogén ion megkötődik, a
pH felmegy(lúgosodik).
Mindkét reakció gyorsaságát a lúgosság
befolyásolja.
Nemcsak a szén-dioxid befolyásolja a pH-t, hanem a pH is a szén-dioxid
koncentrációját. A pH tehát befolyásolja a vízben a szabad szén-dioxid,
karbonát és a bikarbonát arányát.
A diagram a 3 típus arányát mutatja meg a pH függvényében.
5-ös, vagy kisebb pH-nál főleg a szabad szén-dioxid van jelen. 6,5-ös pH nál
kb. ugyanannyi szabad szén-dioxidot és bikarbonátot tartalmaz a víz. 8,5-ös
pH-nál a bikarbonát a fő szén-dioxid forma.
A lúgosság egyben egy
szénforrás is a növények számára.(már amelyik képes a
felvételére)
RO víz azért veszélyes, mivel nem
rendelkezik szinte semmi pufferhatással. Egy kevés szén-dioxid beoldódva
a levegőböl is drasztikusan megváltoztatja a pH-t.
Szén, mint a víz alatt élő növények
növekedésének limitáló tényezője
A növények, amelyek felszín fölé emelkednek, több, mint 4 szer gyorsabban
képesek fejlődni. Ennek oka nem
az, hogy kevesebb szén-dioxid lenne a vízben, mint a levegőben. Diana azt
állítja, hogy egyes természetes víztestekben 3-szor annyi szén-dioxid van, mint
a levegőben(a szerves anyagok bomlása miatt).
Az ok, hogy a szén-dioxid nagyon
lassan diffundál a vízben. Pontosabban 10.000szer lassabban!
Ez az egyszerű fizikai jelenség limitálja a növények szénfelvételét, csupán
azáltal, hogy szén-dioxid molekulák túl lassan lépnek kapcsolatba a növények
leveleivel.
A tengeri növények előnyben vannak az édesvíziekkel szemben stabil, 100-150
ppm-es bikarbonát tartalom miatt.
Az édesvízi növényeknek küzdeniük kell még a váltakozó szén-dioxid szinttel is. Az extrém
koncentráció fluktuáció megmagyarázza, a vízi növényeknek miért nincs meg a
stabil C3 és C4 fotoszintetikus rendszerük, mint a szárazföldi növényeknek.
Mivel a szén-dioxid szint folyamatosan változik, a fotoszintetikus
mechanizmusaikkal állandóan próbálják tartani a lépést a “kínálattal”.
Egyik alkalmazkodási módszerük az, hogy kifejlesztettek “költséges” enzimeket, hogy minél
gyorsabban tudják felvenni a szén-dioxidot, amikor az elérhető.
Amikor a szén-dioxid szint alacsony, ez az enzimrendszer céltalanul álldogál. A
növényeknek ilyenkor is “karban kell tartaniuk” ezeket az egyes esetekben
nagyon hasznos “felszereléseket”, ez pedig állandóan energiát követel meg
tőlük. De ez nagyon megéri nekik, amikor pedig dőzsölhetnek a megnövekedett
szénforrásokban.
szénhiány a természetes vizekben
A
fotoszintézishez szükséges szén megszerzése tehát nehézkes az édesvízi növények
számára. A természetes vizekben a legtöbb a reggeli órákban van belőle, és rohamosan csökken a szintje.
Ezzel
egy időben a pH növekszik. A bikarbonát is csökken, ezzel együtt tehát a víz
puffer képessége is.
A
fotoszintézis következtében történő pH ingadozás
még drámaibb lágy vizű tavakban, ahol kisebb
a pufferhatás.
A
táblázat bemutat egy ilyen tavat. "Jelmagyarázat": Time: idő, DIC: a
vízben lévő szervetlen szénformák összefoglaló neve, CO2: ebből a szabad
szén-dioxid forma hány %-ot képvisel, photosynthesis: Fotoszintézis mértéke
A növények stratégiái a szénfelvétel növelésére
A
szénhez jutás nehézségei miatt a vízinövények kifejlesztettek stratégiákat,
ezek a következők:
1. Szén raktározása malát formájában
A növény ahelyett, hogy nappal küzdene a szén-dioxidért, felveszi azt este, amikor bőséggel van belőle. Ezt a szén-dioxidot ilyenkor karbohidrát-malát formájában raktározza el.
A növény ahelyett, hogy nappal küzdene a szén-dioxidért, felveszi azt este, amikor bőséggel van belőle. Ezt a szén-dioxidot ilyenkor karbohidrát-malát formájában raktározza el.
Nappal
ebből fedezi szénszükségletét, így nem kell küzdenie más fajokkal a szénért.
Ez
a stratégia szárazföldi növényekben gyakoribb.
2. A respirált szén-dioxid megkötése és felhasználása
A növények is lélegeznek a fotoszintézis mellett, nappal is, tehát oxigént vesznek fel, szén-dioxidot adnak le.
A növények is lélegeznek a fotoszintézis mellett, nappal is, tehát oxigént vesznek fel, szén-dioxidot adnak le.
Egyes
növények, akik ezt a módszert követik, a kilélegzett szén-dioxid egy részét újra
felhasználják fotoszintézisre.
3.A bikarbonát felhasználása
Kemény,
lúgos vízben a bikarbonát egy hatalmas szén raktár.
Így
azok a növények, akik tudják hasznosítani, nagy előnyre tehetnek szert.
Azok
a növények nem képesek bikarbonát felvételre, amelyek lágy, savas vizekből származnak, ahol a szabad
szén-dioxid szintje magasabb. Ilyenek például a vízi mohák.
A vízinövények a szabad szén-dioxidot 10-szer jobban "szeretik", mint a bikarbonátot, mivel a bikarbonát felvétel energiát igényel. Ez még azokra a fajokra is igaz, amelyek egyébként nagy hatékonysággal hasznosítják a bikarbonátot.
A vízinövények a szabad szén-dioxidot 10-szer jobban "szeretik", mint a bikarbonátot, mivel a bikarbonát felvétel energiát igényel. Ez még azokra a fajokra is igaz, amelyek egyébként nagy hatékonysággal hasznosítják a bikarbonátot.
Az
algák a
bikarbonátot sokkal hatékonyabban
hasznosítják az édesvízi növényeknél.
A
bikarbonát használók egy csoportjának létezik egy érdekes tulajdonsága a
hatékonyság növelésére. A növény hidrogéniont(savat) bocsát ki a levelén
keresztül, hogy körülbelül 6-os legyen a pH a közvetlen közelében. Ez a
savasság a bikarbonátot szabad szén-dioxiddá alakítja, ami már mint tudjuk,
hatékonyabb szénforrás a fotoszintézis számára.
4. Szén-dioxid felvétele a talajból
4. Szén-dioxid felvétele a talajból
Egyes
növények, amelyek tápanyagszegény vizekben élnek, az alattuk lévő talajból
veszik fel a szén-dioxidot, speciális képletek segítségével, ami gyorsítja a
szén eljutását a gyökérből a levélbe.
5. Kinövés a vízből
Ezek
a növények alkalmazkodtak ahhoz, hogy ki tudjanak nőni a vízből, és így
hozzájutni a levegőben lévő szén-dioxidhoz. Erről a témáról még lesz szó a későbbiekben
6.Egyéb, kevert stratégiák
Egyéb
lehet még például alkalmazkodás a kevés fényhez. Reggeli órákban, korán elkezd
fotoszintetizálni, mikor még sok szén-dioxid van a vízben. Mire elég magasan
lesz a nap a magasabb fényigényűek számára is, fény lesz, de szén-dioxid nem.
Kevert
lehet karbohidrát malát raktározás, kilélegzett szén-dioxid újrafelhasználás,
és a szén-dioxid felvétele a talajból együtt.
A növények szénigény kielégítésének forrásai
A
tavak és folyókban a szén-dioxid szintje majdnem mindig magasabb, mint a
levegővel egyensúlyban lévő víz esetén várható lenne, ennek oka a szerves
anyagok bomlása. E nélkül sok vízinövény nem élné túl.
Szén-dioxid az akváriumban
A
két természetes
forrás a lebomló haltáp és a táptalaj szerves anyaga.
Ha
csak ez a két, természetes forrása van a szénnek,különösen fontos csökkenteni a
veszteséget, amit az okoz, hogy a szén-dioxid, mint gáz, a levegő-víz határán
távozik. Annál gyorsabb ez, minél intenzívebben
és minél nagyobb felületen keveredik a két közeg.
Akik
természetes szén-dioxid forrást használnak, fontos jól
átgondolni,kiegyensúlyozni a víz mozgatását,
amely segíti a növények tápanyagfelvételét(keverés,
mindig friss víz legyen a növény körül), megelőzi a hőmérsékleti szintek kialakulását, oxigént old be a halak
számára, de egyben nem űzi ki az összes értékes szén-dioxidot a vízből.
Bár
mesterséges szén-dioxid adagolással drámaian lehet növelni a növények
növekedési sebességét, ő még is azt tanácsolja, próbáljuk meg természetes módon
biztosítani növényeink számára ezt a fontos tápanyagot.
Növényi tápanyagok és ökológia
A táblázat a növények által igényelt tápanyagokat és azok formáit(vegyületeit) mutatja be.
A növények ezekből az elemekből igényelnek egy minimális mennyiséget szöveteikben, hogy normálisan növekedhessenek., ezt hívjuk kritikus koncentrációnak. Ha ez felett van a környező vízben az adott elem koncentrációja, a növény felveszi, és tartalékként elraktározza.
Diana tesztakváriumából származó levágott növények kémiai analízise kimutatta, hogy minden elemből tárolva voltak bőven, így az elmélete bizonyítást nyert, ami megjósolta, hogy a limitáló elem a szén.
Itt jön képbe a mérsékelt vízmozgatás jótékony hatása, ez segít a növényeknek a szén-dioxidot és más tápanyagokat felvenni, közelebb hozva ezeket az elemeket a levelekhez. A túl erős vízmozgatás kihajtja a szén-dioxidot és fizika stresszt okoz a növényeknek.Tanulmányok vannak arra, hogy bizonyos növények mekkora áramlási sebességnél fotoszinteziálnak a legnagyobb mértékben.
A növények és a nitrogén
Ez az egyik kulcstémája a Diana által kidolgozott módszernek.
A vízinövények ammóniát, nitritet és nitrátot tudnak felhasználni a nitrogén szükségletük kielégítésére.
A növények döntő többsége preferálja az ammóniát – sokkal jobban, mint a nitrátot!
A táblázat az elodea nuttalli nevű vízinövény ammónia és nitrátfelvételét mutatja be az idő függvényében. Az y tengely mutatja a nitrogénformák koncentrációját, a x tengelyen a mérések idejét látjuk.
Az ammóniát sokkal gyorsabban veszik fel, és amíg egy bizonyos ammónia/ammónium koncentráció jelen van, nitrátot békén hagyják.
Az, hogy egy növény nitrátot, vagy ammóniát preferálja, mint nitrogénforrás, attól függ, hol van a természetes élőhelye. Értelemszerűen olyan élőhelyeken, ahol a nitrát dominál, ott a növény ezt veszi fel szívesebben, mivel erre a vegyületre alkalmazkodott, és ez igaz az ammóniára is.
A szárazföldi növények közül többen preferálják a nitrátot, mivel itt az oxigén jelen van, a nitrifikáció stimulálódik, amíg a denitrifikáció nem.
Ezzel szemben, a vízi növények jó része az anaerob tulajdonságú talaj miatt az ammóniát preferálja.
Diana viszont óva int attól, hogy ammóniát adagoljunk akváriumainkba. Az oka az, hogy túlságosan kis mértékben is mérgező, és amúgy is termelődik folyamatosan kismértékben, ami a nitrogénigény jó részét fedezheti. Viszont így a biológiai szűrés érvényét veszti, azzal a mennyiségű ammóniával a növények könnyűszerrel elbánnak.
A növények és a nitrifikáló baktériumok versengése
A növények, algák és az összes fotoszintetizáló élőlény ammóniát használja fel a fehérje szintéziséhez.
Ha a növény nitrátot vesz fel, ugyanazt a folyamatot fordítva kell végrehajtania, amit a nitrifikáló baktériumok végeznek, és ez energiába kerül neki.
A baktériumok ugye a nitrifikáció által jutnak az életfolyamataikhoz szükséges energiához, ami 84Kcal/mol. Ugyanennyi energiát fektetnek be a növények a nitrát visszalakításakor.
Így érthető, miért nyúlnak először az ammóniához növények.
Diana megdöbbent, mikor rájött, mennyire kis mértékű nitrifikációt igényel egy növényes akvárium.
Fokozatosan eltávolította a szűrőközeget a szűrőiből, és az akvárium ugyanúgy egészséges maradt.
Vízkeménység és növények
A vízkeménység témában a lényeg az, hogy a növény hol fejlődött ki. Lágy,savas vízben, ahol a szabad szén-dioxid van főleg jelen, a növények ezt képesek csak felvenni. Kemény, lúgos vízben, ahol a szén mint bikarbonát van jelen, a növények ezt veszik fel hatékonyan. Kemény vízben fejlődött növények hamar el is pusztulnak, ha a vízben nincs elég kalcium.
Sajnos elég kevés tudományos cikk foglalkozik a lágyvizes növényekkel, holott a legtöbb akváriumi növény ezek közé tartozik.
Diana annak kiderítésére, hogy mik a valódi igényeik a lágyvizes növényeknek, végrehajtott egy kísérletet, aminek az eredményei ezek voltak:
A kísérletben egymás mellé tett savas és lúgos karakterű(talajú) akváriumokat, és ugyanazt a növényfajt tesztelte különböző körülmények között.
A táblázatban: acidic condition- savas körülmények, alkaline condition- lúgos körülmények. Growth: növekedés.
(A keményvizes kísérletben is volt szén-dioxid a vízben, mivel olyan talajt használt, amiben volt szervesanyag, és ez biztosította azt)
A kísérlet témája tehát az volt, hogy keményvizes és lágyvizes növények hogyan nőnek savas és lúgos körülmények között.
A kísérlet eredménye váratlan volt: a lágyvizes növények lúgos környezetben jobban nőttek, mint savasban.(a lágy víz általában savas is)
A magyarázat érdekes. A lágyvizes növények azért élnek ilyen élőhelyeken, mert itt tudnak érvényesülni a keményvizes növények mellett, amelyek tudják hasznosítani a bikarbonátot, amire a lágyvizesek nem képesek.
Vallisneria spiralis savas és lúgos környezetben.
Megjegyzés: Fontos említeni, hogy a keményvizen ne az extrém kemény magyar vizeket(20-30nk) értsük.
Kemény vízben a tápanyagok(vas,cink,kalcium,magnézium,nátrium,stb) kompetíciója miatt a mikroelemek felvétele gátolt, így a kemény víz csak egy bizonyos határig jótékony.
Tehát a lágyvizes növények nem azért nőnek rosszul kemény akváriumvízben, mert nem az a természetes élőhelyük. Kemény vízben szinte az összes co2 bikarbonáttá alakul, amit csak a keményvizes növények tudnak könnyen hasznosítani. Így a lágyvizes növények alul maradnak a keményvizesekkel szemben. Ha nincsenek jelen az elnyomó keményvizes fajok, a lágyvizesek jobban teljesítenének
Az akvárium vizét inkább azért érdemes lágyítani, hogy több szabad szén-dioxiddal rendelkezzen, mivel ez a fő szénforrása a lágyvizeseknek.
Lágy vízben, a természetes élőhelyükön tehát jól teljesítenek, de keményvízben alulmaradnak a bikarbonát használókkal szemben.
Szubsztrátok(aljzat)
Sok
akvarista ódzkodik a táptalaj használattól. de
Diana szerint a félelem tőlük túl van misztifikálva.
Azonban,
egy ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező talaj valóban kockázatot jelent.
A
táptalajok tartalmaznak:
1.Ásványi részeket
A
földkéreg négy legagyakoribb eleme: oxigén, szilícium, alumínium, vas alkotja
minden talaj fő részét. Ezek 3 fő csoportjai: homok, kőzetliszt, agyag.
A
homok jó részét a kvarc apró szemcséi alkotják(szilícium-dioxid)
Az
agyag jó részét az alumínium-szilikátok építik fel.Az agyagszemcsékhez vas,
alumínium, mangán oxidok kötődhetnek.
2.Szervesanyagokat
Algákból,
baktériumokból, elhalt növényi részekből, elpusztul állatokból áll. Habár a
talaj tömegének csak kb. 2 %-át alkotják, a talajszemcsék felületének 90%-át
beborítják.
A
szervesanyagok humuszanyagokká bomlanak, amik már képesek a negatív töltésüknél
fogva a pozitív ionokat( vas, réz) megkötni.
A
humusz anyagok tápanyagokkal látják el a növényeket, és védik gyökereiket a
nehézfémektől.
3. Élőlényekből származó szervetlen anyagokat
4. Mikroorganizmusokat
Egy átlagos tó talajának egy grammjában kb egymilliárd baktérium egyed található.
Az akvárium talaja nem csak baktériumokat tartalmaz, hanem protozoákat, élesztőgombákat, algákat. Ezek a talajszemcsékhez kötődve élnek kolóniákban.
A mikroorganizmusok által borított felület csak egy kis része annak, amennyi a közeg szemcséinek teljes felülete. Ez azért van, mert a mikroroganizmusok inkább a szervesanyagot részesítik előnyben.
Talajok karakterisztikája
A talajok agyag részei negatív töltöttségükből fakadóan a pozitív kationokat képesek megkötni. Mivel az agyag a homoknál azonos térfogat esetén 10.000 szer nagyobb felülettel rendelkezik, így a a humusszal együtt alkotják a talajok kation megkötő képességét.
Ez azért érdekes akvarisztikai értelemben, mivel ez a megkötő képesség a tápanyagokat megköti, ami egyébként a vízbe szabadulna ki, ami nem lenne szerencsés. Tehát a megkötődött tápanyag lassan szabadul fel a talajból.
Bizonyos tápanyagok, mint a foszfát, réz, molibdén, cink, gyakran tárolódnak fém-oxid formában. A növények képesek felnyitni ezt a kötést a gyökérlégzésük által. Ez úgy valósul meg, hogy a gyökér szén-dioxidot(és szerves savakat) bocsát ki, ami lassan felbontja a fém-oxidokat, tápanyagokat adva a növényeknek.
Talajok anaerob környezete
A fejezet lényege, hogy olyan akváriumokban, ahol táptalaj van, így az El Natural akváriumokban egyáltalán nem tanácsos talajszűrőt használni. Ez a módszer átáramoltatja a vizet a gyökerek között, a táptalajban aerob körülményeket teremtve. Így például vegyületben tart sok fontos mikroelemet.
Az oxidált talajfedő réteg
Ez a legfelső talajréteg, ami egy néhány mm-es sáv, ami érintkezik a vízzel, ami oxigénben gazdag.
Ez a réteg előzi meg, hogy a különböző, talajban képződött káros anyag a vízbe jusson.
Például, ammónium és a hidrogén szulfid is ebben a rétegben oxidálódik, amik egyébként gondokat okozhatnának.
Ha ez a réteg megsérül, vagy anaerobbá válik, az fokozott veszélyt jelent a vízi élőlényekre.
A táptalaj és az akváriumi növények kapcsolata
A kutatók már többszörösen bizonyították, hogy táptalajban sokkal gyorsabban növekednek a növények, mint szerves anyag nélküli közegben.
Diana nem talált lényeges különbséget a növények növekedési ütemében a különböző talajok vizsgálata során.
A legjobb növekedést nem a legtermékenyebb talaj biztosítja, hanem a legkevésbé toxikus.
Lehetséges felmerülő problémák a táptalaj használata során
Nehézfém toxicitás savas talajban gyakori, mivel savas közegben az oxidált nehézfémek felszabadulhatnak, és ez mérgezést okoz.
Hidrogén-szulfid(záptojás szagot okozó gáz) toxicitás már nagyon kis koncentrációnál jelentkezik. Gyenge növénynövekedést, és gyökér elhalást okoz. Minden vízinövény természetes környezetében jelen van a hidrogén-szulfid, így kénytelenek voltak alkalmazkodni hozzá, például azzal, hogy oxigént bocsánatak ki, amit felhasználnak a baktérium az oxidáláshoz. A vízben nem okoz gondot, gyorsan oxidálódik szulfátokká.
Friss szerves anyagok is okozhatnak problémát anaerob körülmények között való lebomlással, és a szerves savak termelődése miatt.
Alacsony redoxpotenciál esetén, tehát “jobbfajta” elektronbefogadó(elektronakceptor) nélkül a növény gyökerei fermentációval szerzik energiájukat. Ez kis energianyereséggel jár, és lassú folyamat, ezért nem előnyös.
Szulfátos talajok, aerob körülmények között kénsavat eredményezhetnek, amik a pH-t levihetik a veszélyes, 2-es 3-as értékekre.
3. Élőlényekből származó szervetlen anyagokat
4. Mikroorganizmusokat
Egy átlagos tó talajának egy grammjában kb egymilliárd baktérium egyed található.
Az akvárium talaja nem csak baktériumokat tartalmaz, hanem protozoákat, élesztőgombákat, algákat. Ezek a talajszemcsékhez kötődve élnek kolóniákban.
A mikroorganizmusok által borított felület csak egy kis része annak, amennyi a közeg szemcséinek teljes felülete. Ez azért van, mert a mikroroganizmusok inkább a szervesanyagot részesítik előnyben.
Talajok karakterisztikája
A talajok agyag részei negatív töltöttségükből fakadóan a pozitív kationokat képesek megkötni. Mivel az agyag a homoknál azonos térfogat esetén 10.000 szer nagyobb felülettel rendelkezik, így a a humusszal együtt alkotják a talajok kation megkötő képességét.
Ez azért érdekes akvarisztikai értelemben, mivel ez a megkötő képesség a tápanyagokat megköti, ami egyébként a vízbe szabadulna ki, ami nem lenne szerencsés. Tehát a megkötődött tápanyag lassan szabadul fel a talajból.
Bizonyos tápanyagok, mint a foszfát, réz, molibdén, cink, gyakran tárolódnak fém-oxid formában. A növények képesek felnyitni ezt a kötést a gyökérlégzésük által. Ez úgy valósul meg, hogy a gyökér szén-dioxidot(és szerves savakat) bocsát ki, ami lassan felbontja a fém-oxidokat, tápanyagokat adva a növényeknek.
Talajok anaerob környezete
A fejezet lényege, hogy olyan akváriumokban, ahol táptalaj van, így az El Natural akváriumokban egyáltalán nem tanácsos talajszűrőt használni. Ez a módszer átáramoltatja a vizet a gyökerek között, a táptalajban aerob körülményeket teremtve. Így például vegyületben tart sok fontos mikroelemet.
Az oxidált talajfedő réteg
Ez a legfelső talajréteg, ami egy néhány mm-es sáv, ami érintkezik a vízzel, ami oxigénben gazdag.
Ez a réteg előzi meg, hogy a különböző, talajban képződött káros anyag a vízbe jusson.
Például, ammónium és a hidrogén szulfid is ebben a rétegben oxidálódik, amik egyébként gondokat okozhatnának.
Ha ez a réteg megsérül, vagy anaerobbá válik, az fokozott veszélyt jelent a vízi élőlényekre.
A táptalaj és az akváriumi növények kapcsolata
A kutatók már többszörösen bizonyították, hogy táptalajban sokkal gyorsabban növekednek a növények, mint szerves anyag nélküli közegben.
Diana nem talált lényeges különbséget a növények növekedési ütemében a különböző talajok vizsgálata során.
A legjobb növekedést nem a legtermékenyebb talaj biztosítja, hanem a legkevésbé toxikus.
Lehetséges felmerülő problémák a táptalaj használata során
Nehézfém toxicitás savas talajban gyakori, mivel savas közegben az oxidált nehézfémek felszabadulhatnak, és ez mérgezést okoz.
Hidrogén-szulfid(záptojás szagot okozó gáz) toxicitás már nagyon kis koncentrációnál jelentkezik. Gyenge növénynövekedést, és gyökér elhalást okoz. Minden vízinövény természetes környezetében jelen van a hidrogén-szulfid, így kénytelenek voltak alkalmazkodni hozzá, például azzal, hogy oxigént bocsánatak ki, amit felhasználnak a baktérium az oxidáláshoz. A vízben nem okoz gondot, gyorsan oxidálódik szulfátokká.
Friss szerves anyagok is okozhatnak problémát anaerob körülmények között való lebomlással, és a szerves savak termelődése miatt.
Alacsony redoxpotenciál esetén, tehát “jobbfajta” elektronbefogadó(elektronakceptor) nélkül a növény gyökerei fermentációval szerzik energiájukat. Ez kis energianyereséggel jár, és lassú folyamat, ezért nem előnyös.
Szulfátos talajok, aerob körülmények között kénsavat eredményezhetnek, amik a pH-t levihetik a veszélyes, 2-es 3-as értékekre.
Zavarosság
A talajokban jelenlévő kisebb részecskék, főleg agyagok, okozhatják a víz zavarodását, opálosságát. Ez miatt nem kell aggódnunk, mivel ezt a baktériumok a biofilmjük miatt megoldják helyettünk. A biofilm egy általuk kiválasztott anyag, amiben helyet foglalnak a baktériumok, egy nyálkaként képzelhetjük el. Ez a nyálka összeragasztja az agyagszemcséket is, amik ezután nem képesek a vízben zavarosságot okozni.
A talajokban jelenlévő kisebb részecskék, főleg agyagok, okozhatják a víz zavarodását, opálosságát. Ez miatt nem kell aggódnunk, mivel ezt a baktériumok a biofilmjük miatt megoldják helyettünk. A biofilm egy általuk kiválasztott anyag, amiben helyet foglalnak a baktériumok, egy nyálkaként képzelhetjük el. Ez a nyálka összeragasztja az agyagszemcséket is, amik ezután nem képesek a vízben zavarosságot okozni.
Táptalaj
használata az akváriumban
Diana
szerint több szempontból is előnyös: Az akvárium felállítása után már rögtön
koncentrált tápanyagokat biztosít a gyökerek számára,
ez mellett a legfontosabb tápanyagot, a szén-dioxidot is egyből biztosítja.
A talaj kiválasztása
Diana
kerti földet vagy virágföldet használ akváriumaiban. Lágy víz esetén jobbnak
tartja a kerti földet, viszont a tapasztalata szerint algákkal több gond van a
kerti föld használata esetén.
A táptalajréteg
elhelyezésének módja
kb.
2-4 cm vastagon száraz táptalajt terít le az
akvárium aljára, ezután a táptalajt beborítja kb 2-3 cm-nyi apró sóderrel.
Ezután
vizet önt(tányér használata ajánlott- a ford.) az akváriumba, 7-8cm-rel érjen a
talaj fölé.
Következő
nap, miután minden leülepedett, ízlés szerint
lehet vastagítani a fedő sóder réteget( vagy bármilyen anyagot lehet a sóder
helyére rakni, ami nem táptalaj: zúzott bazalt, JBl manado, stb -a ford.)
Ezután
ültethetjük a növényeket, és feltölthetjük
vízzel teljesen.
kb. egy napi járatja az egészet fűtővel, szűrővel, világítással. A nap lejárta után vízkezelőket rak a vízbe, és berakja a halakat is. 1-2 nap és am aradék zavarosság is eltűnik. (A 3-4 hét bejáratás felesleges, mivel a növények az ammóniafelvevők, ahogy korábban olvashattuk - a ford.)
kb. egy napi járatja az egészet fűtővel, szűrővel, világítással. A nap lejárta után vízkezelőket rak a vízbe, és berakja a halakat is. 1-2 nap és am aradék zavarosság is eltűnik. (A 3-4 hét bejáratás felesleges, mivel a növények az ammóniafelvevők, ahogy korábban olvashattuk - a ford.)
Diana
felhívja a figyelmet, hogy a táptalajt nem érdemes és bizonyos anyagokkal nem
is szabad dúsítani.
Szervetlen
tápanyagokkal, például szobai tápoldatokkal tilos kezelni, mivel toxikus a hatásuk
anaerob körülmények között. Ugyanígy nyers szerves anyagokkal
sem szabad dúsítani.
(a virágföld komposztált anyagokat tartalmaz, ezek már részben lebomlottak - a ford.)
(a virágföld komposztált anyagokat tartalmaz, ezek már részben lebomlottak - a ford.)
Nitrátot(pl.
kálium nitrát) sem szabad adagolni, az anaerob körülmények között nitrit
keletkezik, ami nem kötődik jól a talajszemcsékhez, kijut a vízbe, és megölheti
a halakat.
Talaj adalékanyagok
(a
ford: amikor táptalajról beszélek, a Diana által használt, termékeny talajt
értem ezalatt. A főleg high-tech akvaristák által használt "táptalaj"
egy mesterségesen kreált közeg.)
Diana
ezekről ír egy kicsit könyvében, összehasonlítva az általa használt talajokkal.
Konkrét
példaként említi a lateritet, ami egy ilyen anyag(ami a high-tech táptalajban
is van)
Ezek
használata során probléma lehet víz felhősödése, talajleromlás, vízfenéki halak
halála.
Azért,
mert egy szép csomagolásban jön, és drága a high-tech táptalaj, nem biztos,
hogy biztonságosabb a virágföldnél.
Akváriumból kinövő(emers) növények előnyei
Akváriumból kinövő(emers) növények előnyei
Ez
a téma kevésbé jelentős, így ezt erősen tömörítve teszem közzé.
Tehát,
ha egy növény az akváriumból kinő, 2 fő előnnyel jár. Egyrészt jobban hozzáfér
a szénhez, a légköri
szén-dioxid formájában, másrészt a fény is jobban a
rendelkezésére áll, mivel a víz nagymértékben elnyeli azt.
Ez
a két tényező egyben erősíti a tápanyagfelvételt a vízből(ammónia),
a táptalajt is nagyobb mértékben egészségessé tesz.
Alga kontroll
A
burjánzó algatelepek talán az akvarisztika első számú közellenségei. Sok
akvarista hagyta már valószínűleg abba a hobbit az algák elleni
"reménytelen" harc miatt.
A leggyakoribb módok
az algák elleni harcban
1.Algairtók, chlorox,
antibiotikumok
Az
algairtó ugyanúgy káros a halakra és a
növényekre, mint az algákra, így használatuk nem javasolt. A chlorox egy
fertőtlenítő anyag, úgyszintén veszélyes a többi élőlényre is.
A
kereskedelmben kapható víztisztító folyadékok flokkuláló anyagot tartalmaznak, amitől a lebegő
szemcsék(például a "zöld víz" alga) gyorsabban kiülepednek. A gond
az, hogy ez az anyag a halak
kopoltyújához
is kötődik, ezzel károsítva azt.
Az
antibiotikumok, pl. az erythromycin, valóban szelektíven hatékony a kékalgákra,
azonban felléphet rezisztencia(ellenállás ezeknek az anyagoknak), és
túladagolás miatti növénypusztulás is.
Az
összes eddig felsorolt módszer csak tüneti kezelés, így a visszafertőződés
bármikor lehetséges.
2.Világítás
csökkentése
Míg
az algák képesek alkalmazkodni a kevés fényhez, ez mellett a sok fény gátolja
őket. A több fénynél azért nőnek gyorsabban, mert a vas(egy elem, ami
stimulálja az algákat) a fény hatására hozzáférhetőbbé válik.
(a vas, mint algastimuláló elem elmélete rozoga lábakon áll, mivel a high-tech akvakertészek nagy mennyiségben adagolják gond nélkül -a ford.)
(a vas, mint algastimuláló elem elmélete rozoga lábakon áll, mivel a high-tech akvakertészek nagy mennyiségben adagolják gond nélkül -a ford.)
3. Vízcsere
Diana
pár havonta végez vízcserét, még sincs algája. Valószínűleg ez a módszer nem
hatásos.
4. Algaevő halak,
garnélák, csigák
Hasznosak,
de önmagukban kevesek egy nagyméretű és több fajból álló algakolónia ellen.
5. Foszfátszint
csökkentése
Míg
az eutrofizáció kapcsán a foszfátot emelik ki sokszor, mint az egyik,
vízvirágzást(alga túlszaporodással kezdődik) kiváltó ok, Diana akváriumaiban 1-5
ppm foszfát található, így kijelenthetjük, foszfátszint csökkentésével nem valószínű, hogy kevesebb
algánk lesz.
Növények vs algák
A
kulcs inkább abban rejlik, hogy a növények képesek kiszorítani az algákat. És
az egészséges növények ebben nagyon jók.
Először nézzük az
algák előnyeit a növényekkel szemben:
-
Alacsony fény jobb hasznosítása
-
Alkalmazkodó képesség a különböző hullámhosszú fényekhez( zöld szín
hasznosítása)
-
Jobban bírják a magas pH-t és a kemény vizet.
-Hatékonyabb
tápanyagfelvétel
-
Nagyobb jelenlévő fajszám(valamelyiknek épp megfelelő lesz a körülmény)
Most vegyük sorra
azokat a tényezőket, amik gátolják az algák növekedését:
-
Emers növények(és submers -a ford.) tápanyag és fény elvonása az algák elől
-Vas
hiánya
-Allelopátia
Egy El Natural akvárium összeállítása és gondozása
Diana célja ezzel a könyvvel az El Natural akváriumok mögött működő ökológia bemutatása volt.
Az akvarisztika bonyolult hobbi. Egy könyv kevés ahhoz, hogy az összes létező tényezőt megvizsgálja és mivel ezekből igen sok van, sok a buktató is. Ezért Diana felhívja a figyelmet arra, hogy még ha hajszálpontosan követjük is az általa leírt módszereket, még mindig nem biztos, hogy jól sül el az egész.
Tipikus „ösvények”, kezdő akvaristák számára
Diana célja ezzel a könyvvel az El Natural akváriumok mögött működő ökológia bemutatása volt.
Az akvarisztika bonyolult hobbi. Egy könyv kevés ahhoz, hogy az összes létező tényezőt megvizsgálja és mivel ezekből igen sok van, sok a buktató is. Ezért Diana felhívja a figyelmet arra, hogy még ha hajszálpontosan követjük is az általa leírt módszereket, még mindig nem biztos, hogy jól sül el az egész.
Tipikus „ösvények”, kezdő akvaristák számára
A
legtöbb kezdő nagy lelkesedéssel vág bele a hobbiba. Az akvarisztikai
üzletben vásárolt növények üdék és egészségesek, a halak egészségesek és
aktívak. A talaj, ami alaposan át lett mosva, patyolat tiszta. A víz
kristálytiszta, egyszerűen minden tökéletes.
Nem sokkal ezután ez a idilli kép megszakad. A növények haldokolnak, az algák pedig elborítanak mindent. Hacsak nem a kezdő akvarista elkezdi sűrűn cserélni a vizet és a talajt porszívózni, a halak is megbetegednek. Kétségbeesésében a kezdő segítséget kér, ez általában algagátló használatát, több, sűrűbb vízcserét, nagyobb szűrő megvételét, kevesebb haltáp etetése típusú tanácsokat eredményez.
Ezután a kezdő a növényeket próbálja életben tartani, kipróbálja a növénytápsókat, „hátha az életben tartja őket”. Ez általában nem válik be, az algák még jobban előre törnek.
Ezen ponton sok kezdő érthetően feladja a növények tartását: „végül is a növények nem olyan fontosak”
Az élő növényeket leváltják műanyagokra, és folytatják a sűrű vízcserét, a talajporszívózást, sűrű szűrőtisztítást... Nem sok öröm lehet ebben...
Van más mód is.
Néhány energikus kezdő, a különösen kitartóak, és akik nem adják fel, fejest ugranak, és felállítanak egy „high-tech” akváriumot.
Ezek az akváriumok gyönyörűek, de rengeteg erőforrást igényelnek időben és pénzben.
Főbb tényezők
1. Halak
Mindenképp arra kell törekedni, hogy a halaink ne nőhessék ki a nekik szánt életteret.
40-80 literes akváriumokba törpegurámikat, kis méretű pontylazacokat, törpesügéreket, kolibrihalat, zebradániókat ajánl.
Vitorláshalat, nagyobb gurámikat, kongólazacokat, kalászhalakat, csak 180-200 litertől ajánlja.
Kerüljük a növényevő nagytestű sügéreket, és egyéb növényevő élőlényeket.
Diana nem ajánlja egy beállt akváriumba új halak telepítését, mivel ezek könnyen fertőzéseket hordozhatnak. Ha még is ezt akarjuk tenni, minimum 2 hetes karantént javasol előtte.
Azok az akvaristák, akik meggondolatlanul veszik a halakat, és egyből berakják őket a nagy, beállt akváriumukba, gyakran végzik végül hal nélkül.
Haltartóként néha fel kell készülnünk arra, hogy gyógyíthatatlan, vagy nagymértékben szenvedő halainkat át kell segítsük a másvilágra. Erre a jeges vízbe merítés a leghumánusabb módszer. Jégkockákat tegyünk egy edénybe, és várjuk meg, amíg felolvad valamennyire. Ezzel a módszerrel a hal nem fog érezni fájdalmat.
A gyógyítani szánt halakat inkább vegyük külön, és ott kezeljük, mivel a kisállatkereskedésekben kapható szerek nem igazán egészségesek az akvárium többi élőlényeire nézve.
Külső paraziták, például a darakór kezelése egyszerű, 28-30 fokra fel kell emelni a hőmérsékletet egy hétig, amíg a fehér pontok eltűnnek.
2. Fény
Biztosítani egy megfelelő fényerőt a növényeink számára egyszerűnek hangzik, viszont mikor utánanézünk, az információ áradat összezavaró tömkelegét találjuk a fényerőt és a hullámhosszt tekintve.
Ez nem olyan bonyolult minden esetre.
Diana a következő irányelveket javasolja:
1. 1-2 watt fényerőt javasol gallononként(gal=3,78 liter). Kevesebbet, ha az akvárium az ablak közelében van, vagy elég alacsony(20-25cm)
2. Ha nincsen ablakközelben, üvegfedélt használ, és egy hidegfehér és egy gro-lux fénycsővel világít.
3. Ne vegyünk magas akváriumokat(45cm<) hacsak nem fog kapni az akvárium sok napfényt.
4. Csak olyan akváriumot vegyünk, amibe a fénycső foglalata és hossza szabványméretű, hogy az alkatrész könnyen és olcsón beszerezhető legyen.
5. Használj időzítőt, hogy a napi 10-14 óra világítást automatizáld.
6. Ha van lehetőséged, használd ki a napfényt.
7.Évente cseréld a fénycsöveket(egy tipikus fénycső fél év alatt 50%-ot veszít a fényerejéből)
(ez szerintem kicsit túlzás, tudomásom szerint első évben veszít a fénycső a legtöbbet a fényerejéből, kb 10%-ot, utána kisebb mértékben-a ford.)
Napfény használata
Diana nem érti, hogy az akvarisztikai irodalomban miért ellenzik ennyire a napfény használatát. Ő véleménye az, hogy a napfény tökéletes egy növényes akvárium számára.
Azokban az akváriumokban, ahol napfényt használ, körülbelül a harmada teljesítményű mesterséges fény szükséges.
Amelyik akváriumát csak tudja, az ablakba rakja, és a napfény hátulról világít be az akváriumba. Ez nagymértékben stimulálja a növények fejlődését, így kevesebb az alga is.
Fénycső használata
A fénycső egymagában használva is megfelelő egy akvárium megvilágítására.
Egy kísérletező kedvű akvarista végzett egy érdekes kutatást. Azt akarta kideríteni, hogy milyen spektrumú fénycsőnél fotoszintetizálnak legjobban a növények.
A versenyzők a következők voltak:
Vita-light nevezetű, gro-luxhoz hasonló full-spektrumú(piros és kék) cső, a másik pedig egy hidegfehér cső volt.
Az alapfeltevés az volt, hogy a lila színű(Vita-Light) fénycső jobb növekedést produkál.
Nem ez lett a kísérlet eredménye. A sima hidegfehér cső esetében a mért oxigén( a fotoszintézis egyik terméke) 13%-al nagyobb volt, a direkt növényeknek kifejlesztett csőnél.
(A legjobb eredményt viszont a hidegfehér és a Vita-Light kombinációjával kapta.)
Diana szerint az okok a következők: A lila fénycső ugye piros és kék tartományban sugározza ki a legtöbb fényt. A piros színt(hullámhosszat) a víz(H2O) nagymértékben elnyeli, a kék fényt pedig a DOC nevű szervesanyag abszorbeálja. Ami ezután marad, az a zöld és a sárga fény.A hidegfehér cső pont ezekben a tartományokban világít jól. Így lehetséges, hogy a növények ezekhez a hullámhosszakhoz alkalmazkodtak az evolúciójuk alatt, mivel piros és kék fényből kevés állt mindig is rendelkezésre.
Növényválasztás
Megtalálni azokat a növényeket, amik jól teljesítenek akváriumainkban kulcsfontosságú, hogy a halak számára egészséges legyen a víz és az algák is kiszoruljanak.
Konzultálni másik akvaristákkal hasznos lehet, de nem mindig célravezető. Sok tévhit él még a fejekben ezzel kapcsolatban.
A Diana szerinti legjobb módszer az, hogy kipróbálunk rengeteg növényt, melyiknek felel meg pont a mi akváriumunk. Néhány példa, amik az ő akváriumaiban jól teljesítettek: amazonasi kardfű, érdes tócsagaz, kocsány nélküli ambúlia, wendt vízikehely, lándzsás vízipáfrány.
A Madagaszkári vízikalász és az anubias fajoktól óva int, mivel ezek drágák, és lassan nőnek.
(Ha veszünk is, mindenképp legyen mellettük gyorsan növő fajból is –a ford.)
Iránymutatások az El Natural akváriumhoz(és egyéb, bármelyik akváriumhoz illő tanácsok)
Kerüljük el a magas és keskeny akváriumokat (45 cm-nél magasabb, 30cm-nél kesekenyebb), mert nehéz bevilágítani őket napfény nélkül.
Nano akváriumokat, 8-20 literig nagyon ajánlja kezdőknek, a megfelelő növényfajok megkeresése és algaproblémák leküzdésének gyakorlása céljából. Ezeket az akváriumokat könnyű bevilágítani is, elég egy kis asztali lámpa kompakt izzóval.
Az akvárium állvány és az akvárium közé mindig rak alátámasztó farostlemezt.
Megfelelő világításról gondoskodik: egy gro-lux és egy hidegfehér cső.
Táptalajnak virágföldet vagy kerti földet használ 2-4 cm vastagon.
Fedő talajnak 2-3mm-es sódert ajánl. A porózus talajok jobbak a baktériumok kolonizációja szempontjából. Nagy méretű kövek és túl nagy sóder ellenjavallott.
Növényekből sok fajt telepít nagy tömegben, hogy már a kezdeteknél elnyomhassák az algákat.
Nem sokkal ezután ez a idilli kép megszakad. A növények haldokolnak, az algák pedig elborítanak mindent. Hacsak nem a kezdő akvarista elkezdi sűrűn cserélni a vizet és a talajt porszívózni, a halak is megbetegednek. Kétségbeesésében a kezdő segítséget kér, ez általában algagátló használatát, több, sűrűbb vízcserét, nagyobb szűrő megvételét, kevesebb haltáp etetése típusú tanácsokat eredményez.
Ezután a kezdő a növényeket próbálja életben tartani, kipróbálja a növénytápsókat, „hátha az életben tartja őket”. Ez általában nem válik be, az algák még jobban előre törnek.
Ezen ponton sok kezdő érthetően feladja a növények tartását: „végül is a növények nem olyan fontosak”
Az élő növényeket leváltják műanyagokra, és folytatják a sűrű vízcserét, a talajporszívózást, sűrű szűrőtisztítást... Nem sok öröm lehet ebben...
Van más mód is.
Néhány energikus kezdő, a különösen kitartóak, és akik nem adják fel, fejest ugranak, és felállítanak egy „high-tech” akváriumot.
Ezek az akváriumok gyönyörűek, de rengeteg erőforrást igényelnek időben és pénzben.
Főbb tényezők
1. Halak
Mindenképp arra kell törekedni, hogy a halaink ne nőhessék ki a nekik szánt életteret.
40-80 literes akváriumokba törpegurámikat, kis méretű pontylazacokat, törpesügéreket, kolibrihalat, zebradániókat ajánl.
Vitorláshalat, nagyobb gurámikat, kongólazacokat, kalászhalakat, csak 180-200 litertől ajánlja.
Kerüljük a növényevő nagytestű sügéreket, és egyéb növényevő élőlényeket.
Diana nem ajánlja egy beállt akváriumba új halak telepítését, mivel ezek könnyen fertőzéseket hordozhatnak. Ha még is ezt akarjuk tenni, minimum 2 hetes karantént javasol előtte.
Azok az akvaristák, akik meggondolatlanul veszik a halakat, és egyből berakják őket a nagy, beállt akváriumukba, gyakran végzik végül hal nélkül.
Haltartóként néha fel kell készülnünk arra, hogy gyógyíthatatlan, vagy nagymértékben szenvedő halainkat át kell segítsük a másvilágra. Erre a jeges vízbe merítés a leghumánusabb módszer. Jégkockákat tegyünk egy edénybe, és várjuk meg, amíg felolvad valamennyire. Ezzel a módszerrel a hal nem fog érezni fájdalmat.
A gyógyítani szánt halakat inkább vegyük külön, és ott kezeljük, mivel a kisállatkereskedésekben kapható szerek nem igazán egészségesek az akvárium többi élőlényeire nézve.
Külső paraziták, például a darakór kezelése egyszerű, 28-30 fokra fel kell emelni a hőmérsékletet egy hétig, amíg a fehér pontok eltűnnek.
2. Fény
Biztosítani egy megfelelő fényerőt a növényeink számára egyszerűnek hangzik, viszont mikor utánanézünk, az információ áradat összezavaró tömkelegét találjuk a fényerőt és a hullámhosszt tekintve.
Ez nem olyan bonyolult minden esetre.
Diana a következő irányelveket javasolja:
1. 1-2 watt fényerőt javasol gallononként(gal=3,78 liter). Kevesebbet, ha az akvárium az ablak közelében van, vagy elég alacsony(20-25cm)
2. Ha nincsen ablakközelben, üvegfedélt használ, és egy hidegfehér és egy gro-lux fénycsővel világít.
3. Ne vegyünk magas akváriumokat(45cm<) hacsak nem fog kapni az akvárium sok napfényt.
4. Csak olyan akváriumot vegyünk, amibe a fénycső foglalata és hossza szabványméretű, hogy az alkatrész könnyen és olcsón beszerezhető legyen.
5. Használj időzítőt, hogy a napi 10-14 óra világítást automatizáld.
6. Ha van lehetőséged, használd ki a napfényt.
7.Évente cseréld a fénycsöveket(egy tipikus fénycső fél év alatt 50%-ot veszít a fényerejéből)
(ez szerintem kicsit túlzás, tudomásom szerint első évben veszít a fénycső a legtöbbet a fényerejéből, kb 10%-ot, utána kisebb mértékben-a ford.)
Napfény használata
Diana nem érti, hogy az akvarisztikai irodalomban miért ellenzik ennyire a napfény használatát. Ő véleménye az, hogy a napfény tökéletes egy növényes akvárium számára.
Azokban az akváriumokban, ahol napfényt használ, körülbelül a harmada teljesítményű mesterséges fény szükséges.
Amelyik akváriumát csak tudja, az ablakba rakja, és a napfény hátulról világít be az akváriumba. Ez nagymértékben stimulálja a növények fejlődését, így kevesebb az alga is.
Fénycső használata
A fénycső egymagában használva is megfelelő egy akvárium megvilágítására.
Egy kísérletező kedvű akvarista végzett egy érdekes kutatást. Azt akarta kideríteni, hogy milyen spektrumú fénycsőnél fotoszintetizálnak legjobban a növények.
A versenyzők a következők voltak:
Vita-light nevezetű, gro-luxhoz hasonló full-spektrumú(piros és kék) cső, a másik pedig egy hidegfehér cső volt.
Az alapfeltevés az volt, hogy a lila színű(Vita-Light) fénycső jobb növekedést produkál.
Nem ez lett a kísérlet eredménye. A sima hidegfehér cső esetében a mért oxigén( a fotoszintézis egyik terméke) 13%-al nagyobb volt, a direkt növényeknek kifejlesztett csőnél.
(A legjobb eredményt viszont a hidegfehér és a Vita-Light kombinációjával kapta.)
Diana szerint az okok a következők: A lila fénycső ugye piros és kék tartományban sugározza ki a legtöbb fényt. A piros színt(hullámhosszat) a víz(H2O) nagymértékben elnyeli, a kék fényt pedig a DOC nevű szervesanyag abszorbeálja. Ami ezután marad, az a zöld és a sárga fény.A hidegfehér cső pont ezekben a tartományokban világít jól. Így lehetséges, hogy a növények ezekhez a hullámhosszakhoz alkalmazkodtak az evolúciójuk alatt, mivel piros és kék fényből kevés állt mindig is rendelkezésre.
Növényválasztás
Megtalálni azokat a növényeket, amik jól teljesítenek akváriumainkban kulcsfontosságú, hogy a halak számára egészséges legyen a víz és az algák is kiszoruljanak.
Konzultálni másik akvaristákkal hasznos lehet, de nem mindig célravezető. Sok tévhit él még a fejekben ezzel kapcsolatban.
A Diana szerinti legjobb módszer az, hogy kipróbálunk rengeteg növényt, melyiknek felel meg pont a mi akváriumunk. Néhány példa, amik az ő akváriumaiban jól teljesítettek: amazonasi kardfű, érdes tócsagaz, kocsány nélküli ambúlia, wendt vízikehely, lándzsás vízipáfrány.
A Madagaszkári vízikalász és az anubias fajoktól óva int, mivel ezek drágák, és lassan nőnek.
(Ha veszünk is, mindenképp legyen mellettük gyorsan növő fajból is –a ford.)
Iránymutatások az El Natural akváriumhoz(és egyéb, bármelyik akváriumhoz illő tanácsok)
Kerüljük el a magas és keskeny akváriumokat (45 cm-nél magasabb, 30cm-nél kesekenyebb), mert nehéz bevilágítani őket napfény nélkül.
Nano akváriumokat, 8-20 literig nagyon ajánlja kezdőknek, a megfelelő növényfajok megkeresése és algaproblémák leküzdésének gyakorlása céljából. Ezeket az akváriumokat könnyű bevilágítani is, elég egy kis asztali lámpa kompakt izzóval.
Az akvárium állvány és az akvárium közé mindig rak alátámasztó farostlemezt.
Megfelelő világításról gondoskodik: egy gro-lux és egy hidegfehér cső.
Táptalajnak virágföldet vagy kerti földet használ 2-4 cm vastagon.
Fedő talajnak 2-3mm-es sódert ajánl. A porózus talajok jobbak a baktériumok kolonizációja szempontjából. Nagy méretű kövek és túl nagy sóder ellenjavallott.
Növényekből sok fajt telepít nagy tömegben, hogy már a kezdeteknél elnyomhassák az algákat.
Ha
van rá lehetősége, emers
növényeket is gondoz.
Az akvarista szakirodalom javaslata ellenére Diana mindig jól megeteti a halait, és egy kis extrát a növényeknek is ad. A valódi túletetés ködös és bűzös vizet eredményez, és még másnap is van ételmaradék az aljzaton. Diana ezek közül egyiket sem tapasztalja.
A halak tápláléka főként száraz eledel, amit Diana nagyobb mennyiségekben vesz, és a hűtőben tartja, hogy vitamintartalma megmaradjon. Heti egy alkalommal kapnak csirkemájat, főtt tojássárgáját, és fagyasztott garnélát(felváltva)
Mindenféle gyógyszert mellőz, egyedül 1-2 teáskanál só/ gallon adagolásban ajánlja az asztali sót betegség megelőzésre.
Alapelv, hogy inkább a kelleténél több növényünk legyen, mint halunk.
Sűrű vízcsere felesleges egy jól beállt akváriumban. (Diana 6 havonta végez 25-50%-os vízcserét hacsak nincsen valami probléma)
Talajporszívózás táptalaj és egészséges növényzet esetén teljesen felesleges.
Közepes vízmozgatás a legjobb a növények számára.(Diana ezt nem határozta meg számmal, véleményem szerint ez olyan akvárium térfogata szer 4-5 óránként-a ford.)
100 liter alatti akváriumoknál akasztós szűrőt használ. 75 cm-nél hosszab akváriumok esetén külső szűrővel szűri akváriumait.
Aktív szenet állandó használatra nem, csak alkalomadtán algák elleni harcra ajánlja.
Porlasztót légpumpával nem használ, mivel kiűzi a szén-dioxidot a vízből. Egyedül akkor ajánlja, ha a halaink pipálnak.(Bár ez esetben nagyobb baj van valószínűleg)
Az amazonaszi kardfüvek és valliznéria öreg leveleit lemetszi(a valliznéria levelét teljesen le kell vágni, nem szabad csak a tetejét). Bacopa és Ludvigia fajokat sosem metszi a víz szintje alá. A békalencse nagyon jó víztisztító, így nem sajnálja az időt arra, hogy ritkítsa.
Egy jól beállt akváriumban a pH stabil, neutrális közeli. Ha még is magasabb a kelleténél, ecetsavval lejjebb vihetjük, ekkor a vízben vízzé, szén-dioxiddá, és fém-acetátokká bomlik.
Táptalaj esetén nem szükséges mesterséges tápozás.
A víz ne legyen túl lágy(0-60ppm kalcium-karbonát).
Érdekes táblázat arra, hogy mit ért lágy, illetve kemény vizen. Soft-lágy, slightly hard-közepesen kemény, hard-kemény, very hard-nagyon kemény.
A GH-t érti mindenki, aki ilyen cikkeket olvas :)
A klór miatt pihentetni kell a vizet, a klóraminokat pedig vízelőkészítőkkel kell eltávolítani.
A csigák, bár a legtöbb akvarista ódzkodik tőlük, még is hasznos részei a rendszernek: megeszik a növényekről az algát, baktériumokat, a lebontó folyamatokat gyorsítják,
Diana feladta, hogy az akváriumait állandó hőmérsékleten tartsa, évszaktól függően. nagy nyári melegben leveszi a tetőt, és készenlétben tart egy ventillátort. A halak és növények ezekhez alkalmazkodtak, akár a természetben.
Most pedig következzen a módszer kritikája
Táptalaj
Akvarisztikai irodalomban óva intenek a szerves anyagot tartalmazó táptalajok használatától, mivel annak bomlása során káros anyagok, pl. ammónia, kénhidrogén szabadul fel. Rosszul fedett táptalajoknál ez valós probléma lehet.
Növényes szűrés baktériumok helyett
A növények ammónia felvétele több feltételhez kötött, mint a baktériumoké, ezért óva intenék bárkit attól, aki alapvető növényismerettel nem rendelkezik, hogy rájuk bízza halai egészségét. Továbbá nagyobb a rizikó azért is, mert ha egy növény elpusztul, azzal egy ammónia csúcs jelentkezhet, és a rendszer egyben elvesztette egyik ammónia felvevő tagját is.
Ritka vízcsere
A vízcsere segít a víz értékeit a normális tartomány körül tartani. Ritka vízcsere esetén, a vízparaméterek elmászhatnak, ezzel károsítva a rendszert. Bár Diana évek óta a ritka vízcserés módszert alkalmazza, még is helye van ennek a kritikában. Például, a bejuttatott haltáp egyes elemei nem egyenlő mértékben fogyhatnak, így bizonyos komponensek feldúsulhatnak, és toxikus méreteket ölthetnek.
Napfény használata
Akvarisztikai irodalomban a napfény úgy szerepel, mint algastimuláló hatás. Minden bizonnyal köze lehet hozzá, de mivel Diana ezt a fényforrást használja régóta algabumm nélkül, valószínűleg nem az egyedüli kiváltó tényező.
Köszönöm, hogy végigkövetted a Diana Walstad könyvének összefoglalását!
Ha tetszett a bejegyzés, vagy hozzáfűznivalód van, írj megjegyzést hozzá alul!
Az akvarista szakirodalom javaslata ellenére Diana mindig jól megeteti a halait, és egy kis extrát a növényeknek is ad. A valódi túletetés ködös és bűzös vizet eredményez, és még másnap is van ételmaradék az aljzaton. Diana ezek közül egyiket sem tapasztalja.
A halak tápláléka főként száraz eledel, amit Diana nagyobb mennyiségekben vesz, és a hűtőben tartja, hogy vitamintartalma megmaradjon. Heti egy alkalommal kapnak csirkemájat, főtt tojássárgáját, és fagyasztott garnélát(felváltva)
Mindenféle gyógyszert mellőz, egyedül 1-2 teáskanál só/ gallon adagolásban ajánlja az asztali sót betegség megelőzésre.
Alapelv, hogy inkább a kelleténél több növényünk legyen, mint halunk.
Sűrű vízcsere felesleges egy jól beállt akváriumban. (Diana 6 havonta végez 25-50%-os vízcserét hacsak nincsen valami probléma)
Talajporszívózás táptalaj és egészséges növényzet esetén teljesen felesleges.
Közepes vízmozgatás a legjobb a növények számára.(Diana ezt nem határozta meg számmal, véleményem szerint ez olyan akvárium térfogata szer 4-5 óránként-a ford.)
100 liter alatti akváriumoknál akasztós szűrőt használ. 75 cm-nél hosszab akváriumok esetén külső szűrővel szűri akváriumait.
Aktív szenet állandó használatra nem, csak alkalomadtán algák elleni harcra ajánlja.
Porlasztót légpumpával nem használ, mivel kiűzi a szén-dioxidot a vízből. Egyedül akkor ajánlja, ha a halaink pipálnak.(Bár ez esetben nagyobb baj van valószínűleg)
Az amazonaszi kardfüvek és valliznéria öreg leveleit lemetszi(a valliznéria levelét teljesen le kell vágni, nem szabad csak a tetejét). Bacopa és Ludvigia fajokat sosem metszi a víz szintje alá. A békalencse nagyon jó víztisztító, így nem sajnálja az időt arra, hogy ritkítsa.
Egy jól beállt akváriumban a pH stabil, neutrális közeli. Ha még is magasabb a kelleténél, ecetsavval lejjebb vihetjük, ekkor a vízben vízzé, szén-dioxiddá, és fém-acetátokká bomlik.
Táptalaj esetén nem szükséges mesterséges tápozás.
A víz ne legyen túl lágy(0-60ppm kalcium-karbonát).
Érdekes táblázat arra, hogy mit ért lágy, illetve kemény vizen. Soft-lágy, slightly hard-közepesen kemény, hard-kemény, very hard-nagyon kemény.
A GH-t érti mindenki, aki ilyen cikkeket olvas :)
A klór miatt pihentetni kell a vizet, a klóraminokat pedig vízelőkészítőkkel kell eltávolítani.
A csigák, bár a legtöbb akvarista ódzkodik tőlük, még is hasznos részei a rendszernek: megeszik a növényekről az algát, baktériumokat, a lebontó folyamatokat gyorsítják,
Diana feladta, hogy az akváriumait állandó hőmérsékleten tartsa, évszaktól függően. nagy nyári melegben leveszi a tetőt, és készenlétben tart egy ventillátort. A halak és növények ezekhez alkalmazkodtak, akár a természetben.
Most pedig következzen a módszer kritikája
Táptalaj
Akvarisztikai irodalomban óva intenek a szerves anyagot tartalmazó táptalajok használatától, mivel annak bomlása során káros anyagok, pl. ammónia, kénhidrogén szabadul fel. Rosszul fedett táptalajoknál ez valós probléma lehet.
Növényes szűrés baktériumok helyett
A növények ammónia felvétele több feltételhez kötött, mint a baktériumoké, ezért óva intenék bárkit attól, aki alapvető növényismerettel nem rendelkezik, hogy rájuk bízza halai egészségét. Továbbá nagyobb a rizikó azért is, mert ha egy növény elpusztul, azzal egy ammónia csúcs jelentkezhet, és a rendszer egyben elvesztette egyik ammónia felvevő tagját is.
Ritka vízcsere
A vízcsere segít a víz értékeit a normális tartomány körül tartani. Ritka vízcsere esetén, a vízparaméterek elmászhatnak, ezzel károsítva a rendszert. Bár Diana évek óta a ritka vízcserés módszert alkalmazza, még is helye van ennek a kritikában. Például, a bejuttatott haltáp egyes elemei nem egyenlő mértékben fogyhatnak, így bizonyos komponensek feldúsulhatnak, és toxikus méreteket ölthetnek.
Napfény használata
Akvarisztikai irodalomban a napfény úgy szerepel, mint algastimuláló hatás. Minden bizonnyal köze lehet hozzá, de mivel Diana ezt a fényforrást használja régóta algabumm nélkül, valószínűleg nem az egyedüli kiváltó tényező.
Köszönöm, hogy végigkövetted a Diana Walstad könyvének összefoglalását!
Ha tetszett a bejegyzés, vagy hozzáfűznivalód van, írj megjegyzést hozzá alul!
