 |
| Az általam legjobban preferált nitrát teszt a Salifert márkájú |
Ebben a cikkben egy kissé hiánypótló sorozat első tagját szeretném bemutatni. A tesztekről korábban volt szó a blogon, de csak a keménység beállításról készült cikk.
A növényi tápanyagok tesztelése eddig hiányzott, most első körben a nitrát tesztekről szeretnék írni. A nitrát a legnagyobb mennyiségben igényelt és adagolt növényi makroelem a növényes akváriumokban.Ritka esetekben előfordul, hogy egy-egy low-tech akváriumban a halak elegendő mennyiséget biztosítanak, de ez az esetek döntő többségében nincs így.
A tesztelés szükségessége a keménységet kivéve elég megosztó témakör a növényesek között. Egyesek azt vallják, hogy felesleges, és elég a növények kondícióját figyelni, a tesztek csak felesleges bonyoldalmat okoznak. Ez néha valóban képes megtörténni, mármint a bonyodalom okozás, de megfelelő technikák és ismeretek esetén nem tud kárt okozni a tesztek használata és eredményeinek a figyelembe vétele.
Kezdjük a legmesszebbről, a "legvonzóbb" nitrát(ot is mérő) mérő tesztekről, ezek a "mártogatós", vagy "csíktesztek". Megvesszük, belemártjuk az akvárium vizébe, és pár perc várakozás után meg is van az eredmény. Ezek a termékek azért is vonzóak, mert a nitrát mellett néhány egyéb paramétert is mérnek, és ezért úgy érezzük, hogy jó vásárt csináltunk, hisz 6 paramétert is vizsgálhatunk. Ezek általában a klór, a pH, GH, KH, Nitrit, Nitrát. Ezek külön-külön való elemzésébe ebben a cikkben most nem térnék ki, maradjunk a nitrátnál. A gond a csíktesztekkel, hogy míg a csepptesztek sem nevezhetőek laboros pontosságúnak, ezekre ez hatványozottan igaz. Nehezen olvasható az eredmény, az árnyalatnyi különbségek sokkal kevésbé észrevehetőek. nagyon kicsi az a felület, ahol látjuk a színt, és a színskála is nagymértékben elnagyolt. Ezért én nem ajánlom a nitrát szint elemzésére a mártogatós megoldású teszteket.
Az "igazi", ha lehet ezt így nevezni, a cseppteszt. Egy analitikus erre azt mondaná, hogy ez sem jó semmire, egy akvarista pedig azt, hogy jójaz nekünk :) . A teszt működésének alapja, hogy a vizsgált anyag mennyiségének, tehát a koncentrációjának függvényében színeződik el a teszt. Tehát minél több a nitrát, annál narancssárgább/pirosabb, de teszttől függően lilább lesz a minta.
Kapunk a teszthez egy színskálát is, amin különböző színerősségek vannak, ezt kell összehasonlítani a mi mintánkkal, és a színerősség mellett ott van egy konkrét érték, mg/l-ben. A színskálát úgy határozták meg, hogy pontos eszközökkel készítettek egy ismert koncentrációjú sorozatot, és a minták színeit nyomtatták le nekünk a papírra.
A tesztelés során fontos, hogy lehetőleg szórt napfényben elemezzük a mintát, mert így adja a legpontosabb eredményt. 2 érték között "érzésre" kell meghatározni, de ez általában szokott is menni az emebereknek.
Szokott még kérdés lenni, hogy mikor teszteljünk. A cél az, hogy a konkrét koncentráció ismerete mellett tudjuk követni a változást. Ehhez fontos, hogy ugyanolyan napszakban nézzük a tesztet, hisz a napfényből jövő fény K-értékétől is kismértékben változhat a leolvasott érték, illetve a vízcseréhez képest is ugyanakkor végezzük el a tesztet. Ez a fontosabb inkább, mint hogy előtte vagy utána tesztelünk, bár az is igaz, hogy a vízcsere előtt általában a legmagasabb a koncentráció, ekkor könnyebb lehet a leolvasás is.
Amit nem sokan hangsúlyoznak ki a nitrát tesztek esetében, hogy könnyen romlik, sokszor már a szavatossági idő lejárta előtt. Ennek az a tünete, hogy a teszt nem mér jól. Ezt érdemes letesztelni, mert a rossz teszt nagyon félre tud vinni. A tesztelés hígított makrótáppal történik, de kálium-nitrát oldat is megfelelő.
A kereskedelemben előforduló makró tápsók nitrát koncentrációja kb. 20-50 g/l között ingadozik. A youtube-csatornámon is előforduló makró recepttel kevert tápsó nitrát koncentrációja 36 g/l.
A teszteléshez vegyünk egy olyan edényt, flakont, amibe kényelmesen belefér 1 liter víz. A legjobb az olyan, aminek az oldalán van térfogat jelzés. Ezerszeres hígítást kell csinálni, mivel a tesztek kb. 5-50 ppm között mérnek, a ppm ugye a mg/l, a g/l pedig ennek ezerszerese. Tehát ha megcsináljuk a hígítást, akkor a kapott minta koncentrációja bele fog esni a teszt méréstartományába. Ez azért fontos, mert csak így fogjuk látni, hogy a tesztünk a valós eredményhez közelít-e.
Az ezerszeres hígítás menete: 1 ml makró(fecskendővel kimérve), 1 literre töltve ( tehát 999 ml víz) fontos, hogy az 1 literre töltést garantáltan nitrát mentes vízzel tegyük, így a csapvíz kerülendő, RO, vagy ioncserélt víz a legjobb. Az így kapott hígított makrót homogenizálni kell, magyarul összekeverni. Ez után megmérjük a nitrát teszttel az RO, és a hígított makrós vizet is. Az RO-t azért érdemes megmérni, hogy biztosak lehessünk abban, hogy nem mindig ugyanazt mutatja a teszt. Ha az RO-ra "0" érték jött ki(mérés határon aluli), a makrós vízre pedig 20-50 ppm közötti érték, a teszt átment a teszten. Ha mondjuk mindkettő 10 ppm, az gyanús, valószínűleg rossz a teszt, ez esetben ne használjuk az akvárium mérésére.
A kapott eredmény kiértékelését egy másik, összefoglaló cikkben szeretném kifejteni, hiszen a növényi tápanyagokat együtt érdemes kezelni és értelmezni, önmagában a nitrát értékének, kevés jelentősége van, azon kívül, ha mondjuk extrém magas, akkor a halak egészsége érdekében mindenképpen csökkenteni kell, illetve ha túl kevés (5 ppm alatt), akkor akadozhat a felvétele a vízből a növények számára.
A cikknek van egy videós változata, ki melyiket részesíti előnyben:
Az általam üzemeltetett Növényes Akvaristák Közössége nyereményjátékainak legújabb nyeremény szponzora: Petguru(katt) Ajánlom szíves figyelmetekbe!
